Az írás közlendőink rögzítése látható jelekkel. A helyesírás valamely nyelv írásának közmegállapodáson alapuló és közérdekből szabályozott eljárásmódja, illetőleg az ezt tükröző, rögzítő és irányító szabályrendszer.
Helyesírásunk betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröző írásrendszer. Írásunk betűíró rendszerű, mert legkisebb egységei nem szót vagy szótagot rögzítő írásjegyek, hanem hangokat jelölő betűk. Helyesírásunk a latin betűs írások közé tartozik, mert a sajátos magyar betűsor a latin betűkészletből alakult ki. A magyar írás hangjelölő, mert betűi legtöbbször a szóelemekben valóban kiejtett hangokra utalnak, szemben az olyan írásokkal, amelyekben a leírt forma jelentős mértékben eltérhet a kiejtéstől.
Írásunk sokat tükröz a magyar nyelv rendszeréből: a szóalakokban általában ragaszkodunk a szóelemek feltüntetéséhez; az írásmóddal érzékeltetjük a tulajdonnevek különféle fajtáit; a különírás és az egybeírás révén megkülönböztetjük egymástól a szókapcsolatokat és az összetételeket; az összetett szavak elválasztásakor tekintettel vagyunk a szóhatárokra; stb. Ez hozzásegít a közölnivalók pontos kifejezéséhez és gyors felfogásához. Helyesírásunkat ezért nevezhetjük értelemtükrözőnek is.
Abban a tíz évben, amely a szabályzat 1984. évi első lenyomatának közrebocsátása óta eltelt, az egész világban mélyreható változások zajlottak le. Egyrészt sok új szó, kifejezés, intézménynév stb. jött használatba, amelyek helyet kértek maguknak a szabályzatban, másrészt a régi példaanyagnak egy része meghaladottá vált. Ez a kétirányú mozgás tette szükségessé a szabálypontok egyes példáinak korszerűre való kicserélését, a leggyakoribb használatú új elemeknek a szótárba való beiktatását, illetőleg a csökkent fontosságúak egy részének elhagyását. A történetivé vált szóanyag írásmódjára nézve a Helyesírási kéziszótár nyújt továbbra is széles körű tájékoztatást.