Változó világunkban az ünnepek tartalma, jellege, elnevezése egyaránt új meg új sajátságokkal tűnik fel. Mindaz, amit a Kárpát-medencében elődeink ide kerülésétől kezdve megünnepeltek az emberek, és mindaz, amit az őseinkkel kapcsolatba került népek ünnepeltek meg, együttesen alkotja az év ünnepkörét január 1-jétől december 31-éig.
A vándorló életmódú törzsi-nemzetségi szervezet ünnepei ősi vallásunkkal voltak összefüggésben. Ennek a legősibb hiedelemrétegnek már történetünk korai szakaszában voltak kapcsolódási pontjai azoknak a népeknek, törzseknek a hitvilágával, tehát ünnepeivel is, amelyek az évszázadok múltával megmaradtak, vagy eltűntek a samanizmus ceremóniáival együtt. A magyarországi helynevekben bizonyára ilyen emlékek is eredményeznek a mai elemzők számára megfejthetetlen rejtélyeket. Az ősvallás rekonstruálásának kísérleteiben megjelenő Hadúr, Napisten, Földisten, Öregisten stb. valószínűleg egy-egy ünnep központját jelentette: nekik áldoztak, táncoltak, az ő tiszteletükre rendeztek lakomát.
Az európai színtérre érkező honfoglaló magyarok a megmaradás érdekében a keresztény vallásra tértek, s ezzel az új hit ünnepeit is átvették. Ez az átvétel nem mechanikus folyamat volt: a pogány előzmények bekerültek a keresztény jelképek alkalmazásába, tartalmába. A húsvét egyben a tavaszünnep lehetőségét is rejtette, a pünkösd a nyárelő jeles napja lett, a karácsony pedig a kontinentális éghajlaton rendszerint kemény tél első mérgét követő s az új naptári év kezdete előtti megpihenés ünnepi alkalmává vált, s egybefoglalták a Szilveszter-napi mulatsággal.
A modern társadalom változásai nem kímélték az ünnepeket sem. A hagyományos ünnepek mellett és gyakran helyettük a társadalmi berendezkedés más szemléletű alkalmait hozták az állami és pártrendezvények, a nagy októberi szocialista forradalomtól kezdve az anyák napjáig. Ma már az októberi forradalom Magyarországon az 1956. október 23-i forradalmat jelenti, s a kommunista nőalakok képe is elhalványult az édesanyák köszöntése idején.
Ha február közepén angolszász közösségben járunk, a fiatalok a Valentin-nap alkalmából ajándékozzák meg egymást, Olaszországban január 6-án kapnak a gyerekek csokoládét, édességet – a szokások változatosak. Az viszont sokkal kevésbé várható, hogy az óév utolsó napja elveszítse ünnepi rangját. Nemcsak azért, mert a naptár egységesen érvényes a civilizált világban Tűzföldtől Alaszkáig, a Fülöp-szigetektől a Horn-fokig, hanem azért is, mert minden egyes emberben van annyi jóindulat, hogy tiszta szívből mondja családtagnak és rokonnak, ismerősnek és ismeretlennek: „Boldog új évet kívánok!” Hogy ne csak Újév napja, hanem az egész következő esztendő boldog legyen.
(Az AkH. 12. kiadása szerint: a január 1-jétől és január 1-étől is szabályos.)