Háromszáz évvel ezelőtt, 1711. február végén, nyolcéves harc után elhagyta Magyarországot II. Rákóczi Ferenc, ezzel véget ért a Rákóczi-szabadságharc. Ekkorra már Kassán és Munkácson kívül alig maradt vár a fejedelem kezén, ezenkívül seregeit a napról napra fokozódó gazdasági ínség és a kitörő pestis is bomlasztotta. A fejedelemnek nem sikerült szövetségesül megnyernie Nagy Péter orosz cárt, és I. József, a Habsburg-házi király császári biztost küldött a béketárgyalásokra. A szatmári békekötés után Károlyi Sándor gróf tizenkétezer kuruccal letette a fegyvert a nagymajtényi síkon.
Rákóczi nem bízott a bécsi udvar őszinteségében, de az váratlanul érte, hogy a francia király is cserbenhagyta őt. Fülöp spanyol király biztatására Törökországba ment, s onnan igyekezett volna újra talpra állítani az itthoni elégedetlenkedőket. Sajnos nem hagyhatta el többé Törökországot: 1720-tól haláláig, 1735-ig Rodostóban élt bujdosótársaival. Testét apródja, Mikes Kelemen Konstantinápolyba szállíttatta, ahol édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el. Hamvait másfél évszázad után, 1906-ban hozhatták haza, s a kassai dómban helyezték örök nyugalomra.
Hogyan emlékezünk ma a nagyságos fejedelemre, Sáros vármegye örökös főispánjára? Rákóczival együtt idézzük a kuruc kort, nemcsak Bercsényi Miklós, a főgenerális vagy Vak Bottyán, a fél szemére vak generális alakját, de Esze Tamást is talpasaival. Mindannyian a Habsburg Birodalom ellen lázadtak fel, súlyosan meg is bűnhődtek érte.
Ha valaki tárogatón játszik, vagy Csínom Palkóról kezd énekelni, esetleg a zágoni Mikes Kelemen Törökországi leveleinek mondatait olvassa, a hazáját éppen háromszáz éve elhagyó Rákóczira is emlékezik.
Alakját mindmáig őrzi a magyar irodalom, a zene- és a képzőművészet is. Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady költeményei s a gyakran felcsendülő Rákóczi-induló is az ő szellemét idézi. Mányoki Ádámnak II. Rákóczi Ferenc című festményéről ismerjük méltóságos tartását, erőt sugárzó tekintetét.