1830-ban, miközben Vörösmarty Mihály a Csongor és Tündét írogatta, egy gazdasági és politikai tartalmú könyv már lázba hozta az országot. A címe: Hitel. Szerzője gróf Széchenyi István, akit öt év óta mint a Magyar Tudós Társaság alapítóját ismert a tájékozottabb sokaság. A valaha Napóleon ellen harcoló futártiszt, a külföldet járt főúr az 1825–27-es országgyűlés befejezése után szinte folytonosan az érdeklődés középpontjában állt. Létrehozta a Nemzeti Kaszinót, ahol a főurak rendszeresen találkozhattak egymással. Munkálkodott azon is, hogy az Akadémia jól működő tudományos intézménnyé legyen. Népszerűsítette a Pestet Budával összekötő állandó híd, a Lánchíd terveit. Fáradozott a Pesti Magyar Színház ügyeiben és egyebekben is.
De könyve mégis meglepetésként hatott. Januárban jelent meg az első kiadás, szeptemberben már a harmadik. „Vedd meg, olvasd, cselekedd!” – így reklámozta a korabeli újság. Bátran vallhatjuk: a Hitellel és az utána hamarosan elkészült két újabb Széchenyi-művel, a Világ és a Stádium megjelenésével kezdődött a reformkorszak, a magyar történelem egyik legszebb szakasza, mely az 1848–49-es polgári forradalmat és a szabadságharcot előkészítette.
Kisfaludy Károly, aki maga is nagy hatással volt Széchenyi hazafias érzelmeire, halálos ágyán a következő végrendeletet hagyta fiatal barátaira: „Az ellenzékiség és reform zászlaját tűzzük ki! Minden ifjú írónak velünk kell tartania!” Az Auróra-kör tagjai, mindenekelőtt Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály az irodalom eszközeivel meg is valósították negyvenkét éves korában elhunyt mesterük végakaratát. Az új irányzat elismertetéséért ugyanúgy küzdöttek, mint amilyen elszántsággal Széchenyi a gazdasági és politikai reformokért.