„A régi tudós tanárok sorába tartozott, akiknek vitalitása, nagy munkabírása és széles körű műveltsége manapság szinte hihetetlennek tűnik. Életeleme volt az állandó, célirányos munkavégzés. A mindennapi munka után általában az estéket is kutatással, írással, sokasodó jegyzetei között töltötte.” Így jellemezte Implom Józsefet életrajzírója az 1991-ben, Gyulán kiadott munkában.
Ránk hagyott jegyzeteinek kötegeit az Erkel Ferenc Múzeum őrzi. Ezekben jórészt cédulák, rövidebb-hosszabb jegyzetek, tervvázlatok, kiadott vagy kiadatlan kéziratok találhatók. Tematikailag is színes a hagyaték képe: régészeti, ásatási, helynévgyűjtési, megye- és várostörténeti, szótörténeti, nyelvjárási adatokkal, nyelvhelyességi és helyesírási följegyzésekkel, szójegyzékekkel találkozhat a kutató.
A 663 kötegből álló jegyzetcsomagok között olvasható Implom József publikációinak saját maga által összeállított listája, benne a megjelent 53 nyelvészeti (ebből 37 helyesírási), 48 helytörténeti, 22 régészeti cikkének, tanulmányának adataival. A helyesírás területén bekövetkezett változások közül jó néhány nyomon követhető az ő írásaiban mint előzmény és mint javaslat. Az összetett szók mai írásmódja például többnyire Implom József gondolatmenetére vezethető vissza.
Helyesírás-tanításában ilyen szellemes példamondatokat alkalmazott: „Nagy kedvvel foglalkozik azzal, akit kedvel. Ilyen érvvel csak az érvel, aki az alapelvvel sincs tisztában. Az őr minden rabot hatalmas bilinccsel bilincsel meg. A favágó az új fűrésszel gyorsabban fűrészel.”
Implom József gyulai tanár, nyelvész, helytörténész a magyar helyesírás huszadik századi formálódásának egyik kiemelkedő alakja.
(Cs. Nagy Lajos tanulmánya alapján: Anyanyelvi nevelés és helyesírás, 9–17)