A Magyar Köztársaság kormánya úgy döntött, hogy 2000. január 1-jétől 2001. augusztus 20-áig tart a millenniumi év. Ez alatt az idő alatt számos megmozdulást szerveznek és szerveztek a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Széphalomban, Kazinczy Ferenc falujában is, a zalai magyar–osztrák–szlovén hármas határ táján is. Egymást rég nem látott ismerősök beszélgethetnek a villányi szőlőültetvényeken vagy a balassagyarmati magyar nőknek állított emlékmű mellett. Vezető kormánytisztviselők jubileumi zászlót nyújtanak át a kistelepülések és a nagyvárosok önkormányzati vezetőinek, sőt a millenniumi országzászlóból nemcsak a trianoni határok közötti falvakba, városokba jut, hanem a határon túli magyar ajkú közösségekhez is.
A rendezvények koordinálására a Magyar Millenniumi Emlékbizottságot kérték fel. Az ünnepi alkalmaknak mintegy másfél éves színes forgatagában aligha igazodik el könnyen az érdeklődő: kulturális és sporttalálkozók zajlanak, a hazalátogatók és vendégségbe menők vetélkedéseivel gyarapodnak a hazánkra vonatkozó ismeretek, s ráadásul a közönség is jól érezheti magát. Az Országgyűlés döntése a költségvetési összegek tervezésében figyelembe vette a megvalósítandó célokat: az emlékbizottság kereteinek meghatározásában az ünnepségek, versenyek, kiállítások pályázati támogatását.
Nem panaszkodhatott az érdeklődés hiányára a budapesti Parlament személyzete sem: a koronaékszereket és az osztrák–magyar monarchiabeli épületet megtekintő turistacsoportok a millenniumi időszak folyamán egymás után érkeztek, nem is szólva a tavasztól őszig tartó főszezon tömegeiről. Látogatták és látogatják sokszoknyás népviseletbe öltözött asszonyok és négy-öt éves óvodások, családok, rokonok, továbbképzésben részt vevők egyaránt.
Se szeri, se száma azoknak a megnyilvánulásoknak, amelyek nem a múltbeli eseményekre, hanem az előttünk álló lehetőségekre irányítják a figyelmünket. Mint ilyenkor szokásos, nagymértékben kibővül azoknak a köre is, akik a hagyományos magyar szalmaláng-lelkesedés jegyében szivárványszínű álmokat kergetnek; de azoké is, akik a legcsekélyebb nehézség láttán is kétségbe vonják a sikert, és kétségbeesnek.
Hogyan tovább, mi lesz ez év augusztus 20-a után? Bizonyára nem tévedünk, ha azt valljuk: ezt a maroknyi országot – ezekkel az itt élő emberekkel, reménykedőkkel és ború- látókkal, terveket szövőkkel és máról holnapra élőkkel – várja az Európai Unió. S hogy ne várjon bennünket hiába, abban segíthet majd, hogy volt egyszer a Kárpát-medencei magyarságnak egyetlen húsz hónapos éve: a millennium emlékéve.
(Az AkH. 12. kiadása szerint: a január 1-jétől és január 1-étől is szabályos.)