Mindennap újra meg újra töprenghetünk, hogyan írjuk helyesen ezt vagy azt a szót, kifejezést, elnevezést. Vannak, akik csak a saját megérzésükre hagyatkoznak, a legtöbben mégis a helyesírás szabályaitól várják az iránymutatást. A magyar helyesírás szabályait a 19. század első harmada óta a Magyar Tudományos Akadémia hagyja jóvá. Ezeket a szabályokat tanítják meg az iskolákban, az általános iskola alsó tagozatától az érettségiig különböző mélységű fokozatokban.
A legkorábbi szabályzat nem előírásszerű megfogalmazásokat, hanem tanácsokat tartalmazott, ezzel a címmel: „A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai”. A Széchenyi István alapította Akadémia az egyik legfontosabb céljának tekintette a magyar nyelv ügyét, s az 1832-ben megjelentetett helyesírási „jó tanácsok” a kialakuló nemzeti nyelv egységes használatát célozták. Hamarosan, 1846-ban megjelent az MTA első nyelvtana is, megformálásában Vörösmarty Mihály is részt vett.
Napjainkban befejezéséhez közeledik a szabályzat tizenkettedik kiadásának előkészítése. Számos fölkért szakértő jó néhány tanulmányban elemezte a korábbi iránymutatások és a jelenleg tervezett szabályozás elveit és gyakorlatát. A téma illetékes testülete nem elégedett meg a magyar nyelvi bizottságbeli műhelymunkákkal, hanem országos fórumot is hirdetett, s a szakmai közélet minden egyes jelentős intézményének a véleményét kikérte.
Természetes, hogy többféle álláspont jelent meg, olykor éles viták is jellemezték az előkészítés folyamatát. A nézőpontok ütköztetése során formálódtak a szabályzati pontok, mostanában napról napra vizsgálják a szótári részbe kerülő példák listáját. Bizakodunk abban, hogy A magyar helyesírás szabályainak a tizenkettedik kiadása talán közeli naptári évben, az első szabályzat megjelenésének 180. évfordulója körül olvasható lesz.