Beethoven volt az első muzsikus, aki kivívta magának az arisztokratákkal való társadalmi egyenrangúságot. A főúri körökkel való érintkezése kényszerűségből fakadt: akkor még csak a főurak nyújthatták számára azt, ami művészi kibontakozásához szükséges volt. Soha senki előtt sem alázkodott meg. Semmit sem vetett meg inkább, mint a kegyet és kitüntetést váró, porban kúszó talpnyalást. „Az igazi művészet nem tűri, hogy hízelgő formákba kényszerítsék” – olvassuk egy följegyzésében.
Az emberi méltóságot, a szabadságért, a kiváltságokra épülő előítéletek szétzúzásáért, a nemes eszmék győzelméért vívott harcot tűzte célul maga elé. Ezek az eszmék fűtötték egész életében. Gigászi alkotásában, a IX. szimfóniájában Schiller ódájának gyújtó szavaival zúgja felénk: „Testvér lészen minden ember!”