1823 januárjában írja Kölcsey Ferenc a Himnuszt, s ezért a Magyar Köztársaság parlamentje 1991-ben január 22-ét, nemzeti imádságunk keletkezésének dátumát a magyar kultúra napjává nyilvánította. Ahhoz, hogy himnuszunk emelkedettségéhez méltóan meg lehessen ünnepelni ezt az évfordulót, legalább is azt kell tisztázni, mi a magyar kultúra, melyek a legfontosabb értékei.
De hogyan viszonyuljunk a haza értékrendjéhez? Arany János kortársait így figyelmeztette: „Nem elég csak emlegetni, / Tudni is kell jól szeretni, / Tudni bölcsen, a hazát.” Rendkívül figyelemreméltó Kodály Zoltán gondolata: „A Nyugat nem arra kíváncsi, hogyan utánozzuk, hanem hogy magunktól és magunkból mit adunk.” Úgy és attól lesz tehát magyar a magyar kultúra, hogyha saját értékeit minden egyes örököse féltőn őrzi s büszkén mutatja fel a külföldnek, a világnak. Mindez kettős haszonnal jár. Aki meg akar ismerni bennünket, magyarokat, az a várakozásnak megfelelően részesülhet vállalt örökségünk kincseiben. Másrészt így nyitottá válhatunk más nemzetek értékei irányában.
A magyar kultúra napja tehát arra való alkalom, hogy Széchenyi István, Kossuth Lajos, Eötvös Loránd, Bartók Béla és Szent-Györgyi Albert Magyarországa számba vegye és megossza kulturális értékeit mindazokkal, akik érdeklődve követik figyelmükkel a Magyar Köztársaság küzdelmét a soha nem látott történelmi jelentőségű kísérlet végrehajtására, az új Magyarország létrehozására. Ez a kísérlet pedig csak akkor sikerülhet, ha megteszünk minden szükségeset a magyar kultúra őrzéséért és fejlesztéséért.