2013 évfordulókban gazdag esztendő volt. Számunkra fontos, hogy a magyar folklór kutatása is jeles évfordulókat ünnepelt. 1813-ban született Petrás Ince János, a moldvai magyarság önzetlen néprajzi gyűjtője. Családja Baranyából származott, de egyik ősük már a 17. században magyar nyelvű naplót írt a csángók történetéről. Bár Egerben folytatott teológiai tanulmányokat, a reformkor eszméitől lelkesítve élete, hivatása és tudományos munkássága a szülőföldjéhez kapcsolódik.
Ő a magyar folklór egyik legelső tudatos, rendszeres bemutatására törekvő gyűjtője. 1841 júliusában írta néhány nap alatt Feleletek című munkáját, a csángó irodalom egyik klasszikus művét. A Tudománytár 1842-es évfolyamában jelent meg, ezenfelül népdal- és balladagyűjtéseit hasonlóképpen ez a folyóirat tette közzé. Csángó tájszavakat, nyelvi sajátosságokat és folklóralkotásokat tartalmaz. 1874 és 1878 között Petrásnak mintegy két tucat közleménye jelent meg a Magyar Nyelvőr című folyóiratban, főleg népdal- és balladaközlések.
Kriza János a másik jeles néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Főművét, a Vadrózsákat – az alcíme szerint Székely népköltési gyűjtemény I. kötetét – százötven éve, 1863-ban adták ki Kolozsvárt. Tartalma szerint balladák, dalok, táncszók, találós mesék, népsajátosságok, népmesék, tájszótár, jegyzetek, néhány szó a székely nyelvjárásról. A munka kiadása gróf Mikó Imre áldozatkészségének köszönhető. A Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban a Sámuel-díjjal jutalmazta a szerzőt.
Újabb székelyföldi gyűjtésű balladái és dalai a halála után, 1882-ben jelenhettek meg, Arany László gondozásában.