Azt a szót, hogy cirkusz, ma igen gyakran a „durva, dühöngő jelenet” értelemben használjuk, habár a dühöngés sosem szerepelt a cirkuszok műsorán. Másoknak a cirkusz hallatán gyerekkoruk sátras szórakoztató vándorcirkuszai jutnak eszükbe, megint másoknak az ókori történelmi fogalom.

A modern cirkusz a 18. századi Angliából indult, amikor is egy lovaglóiskolában nemcsak lovasgyakorlatokat mutattak be, hanem erőművészek, kötéltáncosok is fölléptek. Később vándorcirkuszok is kialakultak, és azóta is világszerte mutatványosok utaznak körbe, és előadásokat tartanak artisták, bohócok, idomított állatok, táncosok és zenészek fellépésével. Az egyik legismertebb műsorszám Eötvös Gábor nevéhez fűződik. Ebben a zenebohócot nem engedik, hogy eljátsszon egy szívhez szóló dallamot, és folyton elveszik a hangszereit. Ő azonban kabátjából egyre-másra húzza elő az egyre kisebb és kisebb zeneszerszámokat, miközben azt kiáltja: „Van mááásíííík!” Ezzel a világ számos országában aratott sikert, és több mint húsz nyelven nevettette meg a közönséget.

Közép-Európa egyetlen kőcirkusza Budapesten, a Városligetben található. A mai épület 1971 óta áll, de elődje a 19. század végétől fogadta a látogatókat. Az épület ad helyet 1996 óta kétévente egy neves nemzetközi cirkuszfesztiválnak. Ez mára a világ vezető cirkuszfesztiváljai közé nőtte ki magát, és a világ minden tájáról meghívott művészek szívesen jönnek a megmérettetésre, hiszen a zsűriben híres cirkuszigazgatók és ügynökségek értékelik a résztvevőket. 2020 januárjában a XIII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál artistaművészek ünnepélyes bevonulásával kezdődött, és egy nagyszabású díjátadó gálaműsorral zárult.

A cirkuszok világa az írókat, költőket is megihlette. Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond vagy Lázár Ervin is említik a cirkuszi kocsikat, a trombitást, a késdobálót, a számoló kengurut vagy a táncoló kutyákat. Az állatszámok azonban lassan elmaradnak, helyettük inkább látványos fény- és hangjátékokkal kápráztatják el a közönséget.