Ötszáz éves a reformáció, ez a máig ható, rendkívül sokoldalú vallási és szellemi mozgalom. 1517. október 31-én egy Ágoston-rendi szerzetes, Luther Márton 95 pontban tette közzé álláspontját a katolikus egyház megreformálásáról; meg volt győződve arról, hogy a hitéletet a Szentírásra kell alapozni, ezért a Bibliát is lefordította német nyelvre.
A reformáció küzdelmében mindig fontos cél volt, hogy mindenki anyanyelvén olvashassa és hallgathassa Isten igéjét. Sorra jelentek meg a Biblia fordításai, így az anyanyelvi kultúra Európa-szerte fejlődésnek indult a 16. században. A lutheri tanok Magyarországon is gyorsan terjedtek, és ennek hatása volt a magyar nyelvre is: a reformáció az istentiszteletet magyar nyelvűvé tette, lefordította a Bibliát, a zsoltárokat, valamint a legfontosabb egyházi írásokat.
A nyugat-európai bibliafordítások nyomán magyarul is megjelentek a Biblia egyes részeinek fordításai, de csak 1590-ben az Abaúj megyei Vizsolyban készült el a teljes, magyar nyelvre lefordított Szentírás, amely Károli Gáspár gönci prédikátor nevéhez köthető. A munkának 1586-ban kezdett neki, és három év múlva el is készült a teljes fordítással. A fordítás nyelvének vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy legalább három segítőtársa volt, de az Újtestamentum nyelvileg egységes, tehát valószínűsíthető, hogy ezt teljes egészében Károli fordította. A fordítást és a kiadást Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem és Dobó István erdélyi vajda támogatta. A megjelent nyolcszáz darabból mára alig több mint ötven maradt fenn, s belőlük 24 Magyarországon. Egy példány a vizsolyi templomban tekinthető meg.
A vizsolyi biblia ugyan nem volt teljesen hibátlan kiadvány, és az eltelt évszázadok során többen javították a Károli-szöveget, de – mint az első teljes protestáns fordítás – ez lett minden további bibliakiadás alapja. A másik jelentősége, hogy az ország keleti részében használt nyelvjáráshoz igazodva készült el, s ezen alapul a mai magyar irodalmi nyelv.