Kedves Fiam!
A könyvről írok neked. Lásd, alig kezdem, máris elakadok. Hidd el, nincs nehezebb, mint a fiatalsághoz szólni…
Abból az időből tudom ezt, amikor én is olyan fiatal voltam, mint most te. Elpirult az arcom, valahányszor a felnőttek „bölcs” intelmeit olvastam… Nem tanítani akarlak, csak vallani, hogy milyen kapcsolatban vagyok a könyvvel. Nem dicsérem. Prédikálni se fogok róla oktató modorban. Mindez céltalan volna. A könyvet nem lehet megszerettetni, mint valami tárgyat, valami portékát. Csak tok ez, melybe valami be van zárva. A tartalmát kellene megszerettetnem, az éterrezgéseit, a szellemet, amelyből a könyv létrejön. Ehhez kevés pár perc, kevés egy emberélet is…
(Kosztolányi Dezső)