Gyula városképének emblematikus építménye a vár, amely a 16. és 17. században végvárként szolgált. Ebben az évben lesz a 450. évfordulója, hogy a gyulai vár 129 évre török kézre került.
A Török Birodalom akkor már 72 éves uralkodója, I. Szulejmán szultán – aki Európában a Nagy, a muszlim világban a Törvényhozó melléknevet kapta – 1566-ban újabb hadjáratot vezetett Magyarországra. Hatalmas, több mint negyvenezer fős seregéhez a román vajdák és a krími tatár kán segédcsapatai is csatlakoztak. A török támadás két irányban bontakozott ki, a fősereg Szulejmán vezetésével a Dunántúlra indult, és Szigetvárat vette ostrom alá. A várat Zrínyi Miklós 2500 magyar és horvát katonával védte. A nagy túlerővel szemben sokan elestek, a megmaradt védők pedig a várkapun kirohanva öldöklő kézitusában haltak meg. A győzelmet a beteg szultán már nem érte meg, az ostrom végén meghalt. (A régészek éppen napjainkban találták meg Szigetvár mellett a feltételezett síremlékét, azaz türbéjét.)
Egy másik török sereg a tiszántúli területeket hódoltatta, és a dél-alföldi királyi végvárvonal utolsó jelentős erősségét, Gyulát támadta meg. A gyulai vár a 15. század elején épült palánkvár volt, és több bővítés után az 1556. évi török ostromot követően erősítették meg, számítva egy újabb török támadásra. A várat az 1566-os ostrom idején Kerecsényi László kapitány védte körülbelül kétezer emberrel. Két hónapnyi ellenállás után élelem és víz hiányában, szabad elvonulás biztosítása ellenében a védők megadták magukat. A török pasa azonban nem tartotta a szavát, és a menekülő védőket kíméletlenül lemészároltatta. A gyulai vár török kézre jutásával szinte a teljes Körös–Maros köze elveszett, s az Oszmán Birodalom rendezkedett be a területen. A vár és a város végül 1695 januárjában szabadult fel.
Ma a gyulai vár Közép-Kelet-Európa egyetlen épen maradt alföldi, gótikus téglavára. A várban múzeum működik, és az érdeklődők számos kiállítóteremben tekinthetik meg hét évszázad történetét. A várbörtönben láthatók a régi kínzó- és megszégyenítő eszközök, de van kovács- és fazekasműhely, sütőház és borozó, sőt külön terem a múzeumpedagógiai foglalkozásoknak. Az udvar pedig évtizedek óta nagy sikerű szabadtéri színházi előadások helyszíne is.