A divatos külsőségek talán soha nem voltak annyira fontos kísérői életünknek, mint manapság, amikor a gyors híráramlás következtében a divathullámok igen rövid idő alatt szinte az egész világon elterjednek. Sokat írtak már arról, hogy ma divat maga a divat: az öltözködésben, a hajviseletben, a lakberendezésben, a kikapcsolódás módjaiban és ki tudja, mi mindenben illik mielőbb alkalmazkodni a gyorsan változó szokásokhoz, akár a józan ész, akár az újabbnál újabb árucikkeket előállítók érdekei alakítják ki ezeket. Miért éppen a mindennapi nyelvből hiányoznának a divatjelenségek? Hiszen a felkapott tárgyak és szokások neve és a hozzájuk kapcsolódó szavak maguk is divatossá válnak, és más területeken is befolyásolják a nyelvhasználatot. Elég csak arra gondolni, hogy a nálunk több mint két évtizede ismert diszkóról milyen sok különböző dolgot neveztek el (bort, édességeket, ruhaanyagot stb.).
A divatos kifejezések elterjedését nagyon megkönnyíti, hogy egyre kisebb a különbség a vidéken és a városokban élők, a fiatalok és az idősebbek nyelvhasználata között. A fiatalság azonban mindig is kereste az újabb és újabb fordulatokat, melyekkel tüntetően megkülönböztethette beszédét az idősebbekétől. Ma divat fiatalnak, fiatalosnak lenni, így aztán a tizen- és huszonévesek nyelvi leleményeit, hóbortjait villámgyorsan átveszik a harmincasok, valamint a negyvenesek is: a divathullámok egyre szélesebb mederben haladhatnak.
Az egyes divatszavakat eddig is számon tartották a nyelvészek: például az agyonkoptatott nyelvi kliséket (biztosít, alapvető fontosságú stb.), a diáknyelvi vagy argó eredetű szavak terjedését (csaj, kaja stb.), a magyar kifejezéseket kiszorító divatos idegen szókat. A divatos elemek használata, a „nyelvi divatozás” szorosan összefügg más társadalmi szokásainkkal. Ezek elemzése és megítélése nem vagy nem csak a nyelvész feladata.
(Az AkH. 12. kiadása szerint: a számontartották a szabályos.)